ez történt ma délután:

Kari jóvoltából egy "P" rendszámmal elmentünk a futóműveshez, ahol egyrészt megnéztük végre egyben Lucrezia alját (eddig még nem volt szerencsénk csáposra rakni), és ámuldoztunk részint Ali kiváló munkáját látván, részint pedig a kocsi állapotán (mármint hogy korához képest még mindig jó),

másrészt pedig beállították precízen mindenféle dőlés- és összetartás- és utánfutás szögeit

mindezek után pedig próbaútra mentünk ... Érdről a XI. kerületbe, majd onnan az Egérúton, végül vissza.

valami hihetetlen. az autónak vannak hibái, de ... nem nagyon tudom leírni szavakkal, milyen is vezetni. egyrészt a motor tol, mint megannyi hajócsavar, másrészt üvölt és morog, mint megannyi párduc. a ballonos gumik ellenére nagyon jól fogja az utat, és a sperrdifi miatt egy pillanat műve keresztbe rakni. nagyon nagy koncentrációt kíván a vezetése, mert a) birkózni kell a kezelőszervekkel (kemény kuplung, nincs kormányszervó, per pill. nagyon mélyen fog a fékpedál, b) az előző posztban emlegetett hiba miatt nem lehet magára hagyni az alapjáratot, mert elhalálozik, ezért fékezés közben és piros lámpánál finoman rugdosni kell a gázt, c) még nincsenek felszerelve a külső tükrök, ezért fingom sem volt, mi van körülöttem, d) egyáltalán, minden idegszálát leköti az embernek, hogy egy 40 éves vérengző fenevadat terelget az úton 100 másik autós között, akiket nem szeretné, hogy közel kerüljenek hozzá. következményként adrenalintól remegő lábakkal szálltunk ki a kocsiból....