Berci fiam mondja a gyors és hangos autókra, hogy "vrummos".
Húsvét alkalmából beszíjaztam a gyerekülést a J1-be és mentünk egy szelíd kört. Na jó, időnként volt benne egy kis vrumm is. Koszoljuk össze az ifjúságot egy kicsit öregautó-szaggal...
Ezen kívül volt klubozás
kirándulás soksok hasonló bolond emberrel
Lett új, közelebbi lakhelye Lucreziának, így egyszerűbb hozzáférni az autóhoz bármikor.
És állítottam a gyújtáson is egy kicsit, strobival. Az ideális pontnál sajnos megint beliftezne az alapjárat, viszont valahol félúton a szélső meg az ideális között lett egy pont, ami még jó az alapjáratnak, és már majdnem jó a jelre rakásnak is: jobban is megy az autó, azt kell mondjam. Látszik az is, hogy fordulattal szépen elfokol a gyújtás.
Feladatok:
- mi van a tolatólámpával?
- jelre rakott gyújtásnál újra hangolni a pilléket meg a SPICA rudazatot (van hozzá új vákuummérő). Szerintem túl szegény ott a keverék, mert nem tudok annyi levegőt adni már hozzá az alapjárati csavarral, hogy ne haljon be.
- szét kell szedni az üléstámlát és helyére rakni
- 3 pontos biztonsági övet keríteni és beszerelni (szerintem a kárpit mögött megvan a 3. rögzítési pont)
Corrado Loprestoék rendbe rakták a saját Montijukat, ami a 2. sorszámú példány (ő szerepelt az 1970-es genfi szalonon). Ami miatt ez érdekes: Lucrezia beltere is ilyen lehetett gyárilag:
Ami persze a fekete színnel nem annyira megy, de az eredeti brekizölddel gyönyörű lenne...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.