ott tartottunk, hogy jöttek új kapcsolók, és ettől majd minden szép és jó lesz.

nos ... az élet nem ilyen egyszerű.

az új kapcsolók egyáltalán nem voltak újak, és nem is úgy néztek ki, ahogy az előző poszt képén látszott. node sebaj, elmosogatás, pucolás, kontaktspray - és máris használható állapotú lett egy ablaktörlő- és egy ablakemelő kapcsoló. középkonzol szét, kapcsolók kicserél, és örül: nemcsak, hogy nem veri le a bizosítót az ablaktörlő, hanem flottabbul is működik, hasonlóképpen az elektromos ablak.

így eresztettem el Alexet és navigátorként Krisztát, a kedvesét a Balaton Classicra, míg én a kollégáimmal borkóstolóra mentem az ellenkező irányba, Bogácsra. Alex még aznap este hívott: merre is van a forgalmi? hát izé ... az nálam, a brifkómban ... no sebaj, mobillal fotó, MMS-ben elküld, ha megállítja a rendőr, legalább valamit tudjon mutatni :-)

a túra egész jól sikerült, nagyon jól állt a Montinak a szép táj:

abszolút meglepetésre még az itiner tetején illetve az okleveleken is Lucrezia díszelgett :-)

az egyik következő hétvégén egy ismerősömhöz igyekeztem Dunavarsányba, mikoris visszafelé megint levágta a biztosítót ablaktörlő ... ezzel együtt észrevettem, hogy nem jelez vissza a tompított zöld kis lámpája, 

útközben megálltam egy kútnál, hogy megnézzem a biztitáblát: valami napfoltkitörés lehetett, mert az ablaktörlő mellett kiment a fél oldali helyzetjelző (bal első + jobb hátsó, vele együtt a zöld visszajelző, és a műszerfalvilágítás), meg a hátsó ablak fűtése. nosza, csere-bere, irány haza.

kicsivel később otthon mégegyszer középkonzol ... az ablaktörlő-kapcsoló alján lévő két saru gyári szigetelő műanyagja szakadt, és ha picit is mozdul a kapcsoló, a fém középkonzol-lemeznél rövidzáraz az egyik. hurá! megvan a hiba! (a régi kapcsolóban nagyon lötyögtek a szegecselt érintkezők, ezért pusztán a kettes fokozat kapcsolásától bekövetkezett a probléma).

szigetelés után visszarakom a középkonzolt - nincs kettes fokozat. óhogyaza. kiveszem megint: van kettes. visszarakom: nincs kettes. őőőőőő ... oké, tehát a visszatételkor a megnyomorított drótok elfordítják annyira a szegecsen a kapcsoló egyik szegmensét, hogy ne érintkezzen kapcsoláskor ... átmeneti megoldásként megtekerem úgy a drótokat, hogy visszatételkor pont jó irányba feszítsék az érintkezőt, király, minden működik! :-) a régi kapcsolókat majd szét kell szedni és felújítani, de ez egy másik sztori lesz, mert most:

irány Rijeka! a horvát Alfa-klub május legvégén tartotta éves találkozóját Fiuméban, és egy kollégámon keresztül meghívást kaptunk. ekkora túrán még nem járt az autó ... dehát ezt is ki kell próbálni! hárman megyünk, egy korabeli Giulietta és Alfetta társaságában, majdcsak megsegítjük egymást.

gyönyörű szállásra érkeztünk, ami nagyon jó is volt.

fantasztikusan éreztük magunkat, a horvátok pedig díszhelyen kényeztettek minket, annyira örültek nekünk Stanko és Igor.

500 km autópálya oda + 500 km vissza + Rijekában összevissza mindenfelé legalább 200 km. az összesen 1200 km. 3 nap zokszó nélkül, melegedés nélkül, csodaszámba menő 12 l-es átlagfogyasztással. a másik két kocsival voltak kalandok, egy kipufogótörés és egy szeleplapka-repedés fokozta az izgalmakat, de mindenki hazajött a saját lábán! sajnos autópálya-tempónál bármelyik ablaki kinyitása esetén nagyon nagy a szélzaj, a ventilátor önmagában viszont nem szellőztet át eléggé - ergo, tényleg kéne a klíma.

még az út előtt a fiúk beljebb tekerték a Konikat, nagyon jót tett az autónak a keményítés! nem lobog megálláskor, nem dől annyira a kanyarban, nem lötyögnek a kerekek rossz úton. ha ezt tudom, hamarabb megtesszük.

az egyetlen probléma mi volt vajon? a fél oldali helyzetjelző biztosítéka, ami időnként, ha kedve úgy tartotta, kiment ... már kint is próbáltam kiszűrni, többször is, melyik fogyasztónál van a zárlat. nem sikerült. néha jó volt, néha nem. végülis, az egyetlen hiányzó dolog a jobb hátsó helyzetjelző lett volna, dehát nappal utaztunk, nem volt tragikus.

de kimondhatatlanul idegesített a dolog ... törtem a fejem, mi lehet. próbáltam lehúzkodni csatlakozókat, de nem igazán jutottam eredményre. 2 délután kellett még, sok-sok töprengés, próbálkozás és elfüstölt biztosíték, valamint a poszt címében emlegetett felmenők nyomdafestéket nem tűrő, hangos szidása. szétszedtem az első lámpákat, kétszer, nem használt. széthúzkodtam a csomagtérben a csatlakozókat, nem használt. végül egy nemtomhanyadik próbaúton sikerült stabilan előidézni a jelenséget. de hiába mozgattam meg bármit, nem múlt el! nosza, nézzünk be a motortérbe, ahová megy a kábel. felnyitom a mocitetőt - és megszűnik!

nakérem, a megoldás: ugyanerre a körre van kötve a bal oldali motortér-világítás, ami a mocitetőre van szerelve belülről. a kábel, amivel be van kötve, nyilván bontható, hogy a tető leszerelésénél szét lehessen húzni, a kép jobb szélén a szoffita izzó alatt a 4-essel jelölt izé.

ez nem csatlakozó, csak egy egyszerű saru-papucs pár. minden szigetelés nélkül!. ne kérdezze senki, hogy az elmúlt 4 évben miért nem okozott galibát, és miért most jutott eszébe, hogy - menetszéltől, ventilátor-működéstől, bakkanótól, fékezéstől függően - időnként letesteljen ... szeretnék elbeszélgetni továbbá az autót annó feketére fényező talján mesterekkel, hogy ezt mégis hogyan gondolták ... de a lényeg, hogy szigetelés után minden OK!

búcsúzóul még két kép: egy a Gentlemen magazinból (Máté fotója)

egy pedig a Rozsdakupacból (Binci gépéből):

következő fellépés: július 5, Alfacity, Balatonfüred :-)