... mármint a váltó. mondjuk nem magától, kellett hozzá kis kalapálás - feszegetés, de győztünk.

(c) Alfarium

nem hiányzik semmi, nincs eltörve semmi, nincs fémforgács, különösebb kopás - berágódás sem látható.

a szerkezet egyébként nyomokban sem hasonlít az általam eddig látott Alfa váltókra (pl. 105 vagy 116 széria). származásilag és szerkezetileg ez a friedrichshafeni ZF (ZahnradFabrik = Fogaskerékgyár :-)  ) gyár egy nagyon kiforrott terméke, a ZF S 5-18/3. Van benne 5, teljesen szinkronizált sebesség, meg persze a hátramenet. Sok mindenbe szerelték különböző áttételezésekkel, Opelbe, Fordba, BMW-be,Volvoba, Lotusba, Ivecoba, Pinzgauerbe (van lehetőség felső váltórúd kivezetésre, kormányváltóra, vagy akár segédhajtóműre), de én szívesebben emlegetem a Maserati Biturbot, a Fiat 130-at, Fiat Dinot, vagy az Alfa Sei-t... a fokozatok kiosztása is eltér, az 1-es balra lent van, hogy a 2-3 között egyszerűen lehessen váltani (egyáltalán, a 2-5 fokozatok szép H-mintában válthatók, az 1-es pedig kilóg, mint a kutya pisiléshez felemelt lába).

minden alkatrésznek van előélete ... a váltó oldalában kis ablak mögött van a rükverc-fogaskerék, aminek a tengelyét (a reteszelő csavar eltávolítása után) ki kell ütni. az eredeti Alfa-szerinti tengelyforma látható az alábbi rajzon:

alatta pedig egy későbbi verzió, amilyen az enyémben is van. a fénykép is mutatja a típushibát: ez a tengely hajlamos berágódni. lehet, hogy épp ezért cserélték ki ebben a váltóban is (az én tengelyemnek azonban kutya baja). a váltót piszkálták már, az tuti.

a váltó háza (kuplungharang, miegyéb) megy homokszórásra + szinterre, hogy szép maradjon. a belsőben elvileg nem kell semmit sem cserélni, nincs széthajtva, bár az összes gyűrűt még egyenként nem néztük meg.