Kérdeztem a német nagykert, hogy kitől vannak a dugattyúgyűrűk. Azt mondták, európai beszállító, európai gyártásból. Oké, akkor jöjjenek!
Rendesen meg is jött minden alkatrész, halomban, és elkerült a motorépítő mester keze alá - aki megtekintett mindent, de a gyűrűk fennakadtak a listán ... olyan kínai jellegű acélból vannak, amit nem érdemes beépíteni :-(
Elkezdtem gyorsan túrni az ebay-t, és mivel a Monti gyűrűkészlete megegyezik az 1750-es Nord motorokéval, sikerült 2 szett igazi Goetze gyűrűkészletre lecsapni:
Készen lett a motor főtengelyének és az azon lévő szíjtárcsának az újraillesztése, habár én még nem láttam, de a mester szerint szép lett.
Közben elkészültek a homokszórt szelepfedelek is, majd kapnak egy kis diszkrét festést:
És ha már úgyis béna a kocsi, kihúztuk a hátsó hidat
A diffiből leeresztettük az olajat,
de semmi spén nem volt benne, a hűtőbordán lévő mágnes tiszta
Megtekintettük a sperrt, aminek nagyon jó állapotban vannak a lamellái (nem volt idejük elkopni)
Az induláskor jelentkező ropogás / rázkódás oka után nyomozva 2 dologra gyanakszunk, az egyik, hogy a diffibe csatlakozó féltengely ricnik vannak megkopva
a másik, hogy a hézagolással van valami hézag (hehe...).
De majd kiderítjük ezt is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.