az index+irányjelző kombók picit jobb állapotban voltak a hátsó lámpáknál, de a tömítés ott is keményre kövült, valamit tenni kellett vele. sajnos ilyet nem lehet az általam ismert boltokban fellelni, viszont nem bonyolult a formája, egy egyszerű "szíj"-szerű valamit kell betömködni körbe a lámpatestbe, amire a plexi fedél széle felül.

a megfelelő anyag legyen elég puha, hogy ne törjenek a műanyagok, de legyen zárt cellás, hogy ne szívja magába a vizet. hol is lehet vajon ilyet találni? hát persze, egy másik lámpatestben :-) a raktárban egy bontott Alfa 75 lámpatestben sikerült pont ilyen csíkot az illesztésnél felfedezni, még jó állapotban. egy kis vágás, és máris van új tömítés! irányjelzők a helyükön, működnek.

egy pillantás a kiszerelt helyzetjelzők mögé:

a bal szélen lógó kábel az index + irányjelző vezetéke, a jobb szélen lévő pogácsa meg a városi kürt. a két krómos izé az első "lökhárító", ezeknek a fülére van a lámpatest felcsavarozva, az alsó fülek pedig az alsó műanyag hűtőrácsot fogják. ja, és itt sincs rozsda.

szöget ütött a fejembe, hogy miért olyan "túlbuzgó" az irányjelző tempója? a Montrealt nem a szokványos hengeres bimetallos indexrelével szerelték, hanem egy Bosch elektromos dobozka látja el ezt a funkciót:

(balra fent a fekete gomb az ablakmosó lábkapcsolója, merthogy éppen a vezető oldali lábtér bal szélén vagyunk. nem én vágtam a lukat a kárpitra ... elnézést ...)

ebben pedig már tranzisztorizált multivibrátor billeg, amiben az időzítő elemek elektrolit kondenzátorok:

egy elkó pedig 40 év alatt általában kiszárad, ilyenkor a névleges alá kerül a kapacitása, amitől persze lecsökken a flip-flop időállandója, amitől gyors lesz az index. kicserélem mind a 4 elkót, filléres alkatrészek, viszont remélem ettől helyreáll a pislogás.