István Szolnokról jelentős lépést ért el a Montijával: egy kész, kilakatolt bódé áll a műhelyében, majd' 3 évvel azután, hogy az első képeket kaptam az akkor még elég romos autóról ...

ezt mindenképpen meg kellett tekinteni, úgyhogy némi egyeztetés után egy napfényes csütörtök délután útnak indultunk.

előszöris: az autó gyönyörű lett! Zolinak, a lakatosnak áldassék a neve :-)

összemértük a kocsikat, István lemérte Lucrezia magasságát is, és megint megállapítottuk, hogy ő majd inkább a szilentkeményítés felé megy, de nem ülteti meg az autóját - ami zöld lesz, visszakapja gyári színét.

nagyon finom fagylalttal hűtöttük le magunkat, és éppen az járt az eszemben, hogy kéne belőle adni az AC-pumpáknak is, odafelé úton ugyanis az utolsó tizenakárhány kilométert úgy tettük meg, hogy 3500-as fordulat felett kigyulladt a poszt címében is emlegetett piros jelzőfény a műszerfalon - ami azt jelenti, leesett a benzinnyomás! a motort leállítva és újra gyújtást adva borzalmas hangjuk volt a pumpáknak ... benzin volt elég a tankban a hűtéshez, de 35 fok meleg volt, már Budapesten is sokat mentünk, Szolnok felé pedig pont a pumpák oldalát sütötte a nap - valószínűleg túlmelegedtek, ilyen hangot már hallottam, amikor kiderült, el van tömődve a tank szellőzője.

oké, akkor vagy fel kell újítani ezeket a pumpákat, vagy kell keresni valamilyen kiváltó megoldást (természetesen, ezt a típust csak hiperdrága autókba szerelték, ennek megfelelően még a viharvert példányok is 1000€ fölött vannak ebayen, újat kapni lehetetlen).

ma délután gondoltam megnyújtóztatom az autó tagjait, meleg sincs, egy rövid kör nem fog ártani. nemafenétnem. egyszercsak megint kigyulladt a lámpa, de alapjáraton! és hallatszott a motoron, hogy szinte egyáltalán nem kap benzint ... épphogy sikerült elvergődni egy parkolóig. próbálgattam, de csak valami nagyon fura hang jött a pumpák felől. ennyi idő alatt ugyan nem melegedhettek meg, de lehet, hogy 43 év után most mondták be az unalmast végleg :-( éppen azon kezdtem gondolkozni, hogy itt hagyom a parkolóban a kocsit és járok egyet, míg lehül, de nem akartak felmenni az elektromos ablakok!

na, innentől lett gyanús a dolog :-) az elektromos ablakok engedélyező reléje ugyanazon a biztosítón van, mint az egyik benzinpumpa. a biztitábla jobb oldalán a felső biztosító műanyag teste megolvadt, nyilván így már nem érintkezett a két rézfül között. csere egy újra, és láss csodát, minden működik, van benzin, harap a motor!

újabb feladat tehát: megtisztítani mindent, hogy ne melegedjen a szerelvény, illetve kiszűrni, van-e mégis valamitől túláram. (szerintem nincs, egyszerűen az oxidos sarukra tippelek...)

hogy aztán a Szolnok felé észlelt jelenség ettől van-e - mármint, nem is melegedtek túl a pumpák, csak nem kaptak elég feszültséget - azt még nem tudom. de majd erre is fény derül.

PS: most látom csak, az ablak mellett a hűtőventilátor reléje is innen kap engedélyezést ... azt hiszem, elég fontos lesz üzembiztosra megcsinálni a biztitáblát.

ott tartottunk, hogy jöttek új kapcsolók, és ettől majd minden szép és jó lesz.

nos ... az élet nem ilyen egyszerű.

az új kapcsolók egyáltalán nem voltak újak, és nem is úgy néztek ki, ahogy az előző poszt képén látszott. node sebaj, elmosogatás, pucolás, kontaktspray - és máris használható állapotú lett egy ablaktörlő- és egy ablakemelő kapcsoló. középkonzol szét, kapcsolók kicserél, és örül: nemcsak, hogy nem veri le a bizosítót az ablaktörlő, hanem flottabbul is működik, hasonlóképpen az elektromos ablak.

így eresztettem el Alexet és navigátorként Krisztát, a kedvesét a Balaton Classicra, míg én a kollégáimmal borkóstolóra mentem az ellenkező irányba, Bogácsra. Alex még aznap este hívott: merre is van a forgalmi? hát izé ... az nálam, a brifkómban ... no sebaj, mobillal fotó, MMS-ben elküld, ha megállítja a rendőr, legalább valamit tudjon mutatni :-)

a túra egész jól sikerült, nagyon jól állt a Montinak a szép táj:

abszolút meglepetésre még az itiner tetején illetve az okleveleken is Lucrezia díszelgett :-)

az egyik következő hétvégén egy ismerősömhöz igyekeztem Dunavarsányba, mikoris visszafelé megint levágta a biztosítót ablaktörlő ... ezzel együtt észrevettem, hogy nem jelez vissza a tompított zöld kis lámpája, 

útközben megálltam egy kútnál, hogy megnézzem a biztitáblát: valami napfoltkitörés lehetett, mert az ablaktörlő mellett kiment a fél oldali helyzetjelző (bal első + jobb hátsó, vele együtt a zöld visszajelző, és a műszerfalvilágítás), meg a hátsó ablak fűtése. nosza, csere-bere, irány haza.

kicsivel később otthon mégegyszer középkonzol ... az ablaktörlő-kapcsoló alján lévő két saru gyári szigetelő műanyagja szakadt, és ha picit is mozdul a kapcsoló, a fém középkonzol-lemeznél rövidzáraz az egyik. hurá! megvan a hiba! (a régi kapcsolóban nagyon lötyögtek a szegecselt érintkezők, ezért pusztán a kettes fokozat kapcsolásától bekövetkezett a probléma).

szigetelés után visszarakom a középkonzolt - nincs kettes fokozat. óhogyaza. kiveszem megint: van kettes. visszarakom: nincs kettes. őőőőőő ... oké, tehát a visszatételkor a megnyomorított drótok elfordítják annyira a szegecsen a kapcsoló egyik szegmensét, hogy ne érintkezzen kapcsoláskor ... átmeneti megoldásként megtekerem úgy a drótokat, hogy visszatételkor pont jó irányba feszítsék az érintkezőt, király, minden működik! :-) a régi kapcsolókat majd szét kell szedni és felújítani, de ez egy másik sztori lesz, mert most:

irány Rijeka! a horvát Alfa-klub május legvégén tartotta éves találkozóját Fiuméban, és egy kollégámon keresztül meghívást kaptunk. ekkora túrán még nem járt az autó ... dehát ezt is ki kell próbálni! hárman megyünk, egy korabeli Giulietta és Alfetta társaságában, majdcsak megsegítjük egymást.

gyönyörű szállásra érkeztünk, ami nagyon jó is volt.

fantasztikusan éreztük magunkat, a horvátok pedig díszhelyen kényeztettek minket, annyira örültek nekünk Stanko és Igor.

500 km autópálya oda + 500 km vissza + Rijekában összevissza mindenfelé legalább 200 km. az összesen 1200 km. 3 nap zokszó nélkül, melegedés nélkül, csodaszámba menő 12 l-es átlagfogyasztással. a másik két kocsival voltak kalandok, egy kipufogótörés és egy szeleplapka-repedés fokozta az izgalmakat, de mindenki hazajött a saját lábán! sajnos autópálya-tempónál bármelyik ablaki kinyitása esetén nagyon nagy a szélzaj, a ventilátor önmagában viszont nem szellőztet át eléggé - ergo, tényleg kéne a klíma.

még az út előtt a fiúk beljebb tekerték a Konikat, nagyon jót tett az autónak a keményítés! nem lobog megálláskor, nem dől annyira a kanyarban, nem lötyögnek a kerekek rossz úton. ha ezt tudom, hamarabb megtesszük.

az egyetlen probléma mi volt vajon? a fél oldali helyzetjelző biztosítéka, ami időnként, ha kedve úgy tartotta, kiment ... már kint is próbáltam kiszűrni, többször is, melyik fogyasztónál van a zárlat. nem sikerült. néha jó volt, néha nem. végülis, az egyetlen hiányzó dolog a jobb hátsó helyzetjelző lett volna, dehát nappal utaztunk, nem volt tragikus.

de kimondhatatlanul idegesített a dolog ... törtem a fejem, mi lehet. próbáltam lehúzkodni csatlakozókat, de nem igazán jutottam eredményre. 2 délután kellett még, sok-sok töprengés, próbálkozás és elfüstölt biztosíték, valamint a poszt címében emlegetett felmenők nyomdafestéket nem tűrő, hangos szidása. szétszedtem az első lámpákat, kétszer, nem használt. széthúzkodtam a csomagtérben a csatlakozókat, nem használt. végül egy nemtomhanyadik próbaúton sikerült stabilan előidézni a jelenséget. de hiába mozgattam meg bármit, nem múlt el! nosza, nézzünk be a motortérbe, ahová megy a kábel. felnyitom a mocitetőt - és megszűnik!

nakérem, a megoldás: ugyanerre a körre van kötve a bal oldali motortér-világítás, ami a mocitetőre van szerelve belülről. a kábel, amivel be van kötve, nyilván bontható, hogy a tető leszerelésénél szét lehessen húzni, a kép jobb szélén a szoffita izzó alatt a 4-essel jelölt izé.

ez nem csatlakozó, csak egy egyszerű saru-papucs pár. minden szigetelés nélkül!. ne kérdezze senki, hogy az elmúlt 4 évben miért nem okozott galibát, és miért most jutott eszébe, hogy - menetszéltől, ventilátor-működéstől, bakkanótól, fékezéstől függően - időnként letesteljen ... szeretnék elbeszélgetni továbbá az autót annó feketére fényező talján mesterekkel, hogy ezt mégis hogyan gondolták ... de a lényeg, hogy szigetelés után minden OK!

búcsúzóul még két kép: egy a Gentlemen magazinból (Máté fotója)

egy pedig a Rozsdakupacból (Binci gépéből):

következő fellépés: július 5, Alfacity, Balatonfüred :-)

úgy látszik, tényleg elindult a szezon, torlódnak az események :-)

április elején volt az Alfa Romeo új típusának, a 4C-nek a bemutatója, ahol némi huzavona után Lucrezia lett a meghívott kiállítási tárgy, hogy a márka dicső múltját képviselje.

jól mutatott a megvilágított belső térben, és egyúttal szürreális élménnyel ajándékozott meg, én még sosem lifteztem autóval :-)

persze a rendezvényház mélygarázsában is illusztris társaság gyűlt össze:

nem sokkal ezután következett a Totalcar Parkoló második felvonása, a helyszín maradt, csak még oldottabb lett a rendezvény, több volt a barátkozás. én azért szeretem az ilyen találkozókat, mert eléggé eklektikus képeket szül az összevissza érkező autók sokasága:

viszonzásul, hogy a Montrealt kölcsönadtam a 4C bemutatóhoz, a kis sportkocsi ellátogatott hozzánk a műhelybe, ahol nyugodtan, tömegnyomor nélkül körbeszaglászhattuk minden kis részletét

nagyon érdekes szerkezet, kilátszik a karbonváz itt-ott, nemcsak esztétikailag de szakmai szemmel is nyugodtan mondhatom: KÉNE! :-)

az Oldtimer Premier időjárása sajnos idén nem sikerült tökéletesre, pedig tradicionálisan ez az első rendezvény, ahol le szokott égni a fejem kopasz búbja ...

meglepő volt, hogy a vacak idő ellenére milyen sok autó és milyen sok látogató jött el, délutánra persze lett napsütés is.

a sajtótermékek száma is gyarapodott, a joy magazin divatfotózásához kerestek egy szép olasz autót - azt hiszem, sikerült helyt állni:

a Gentlemen magazin új számában külön cikk jelent meg az autóról, csodás fotókkal Máté gépéből és szöveggel Lacitól, erről majd később teszek fel képi bizonyítékokat, csakúgy, mint egy alakuló cikkből egy fiatalosabb veteránújságban :-)

no, és hogy valami szakmázás is legyen: az ebayről kedvező áron sikerült levadászni egy használt, ámde teljes középkonzol-kapcsoló készletet, még úton van felém, de úgy gondolom, ezzel a rakoncátlankodó jobb ablakemelő illetve ablaktörlő kapcsolókon egyszerű lesz úrrá lenni, sőt még maradnak felújítható tartalékok is

legközelebb ha jól sejtem, egy veterán rallye képeivel fogok tudni jelentkezni :-)

utoljára a szokásos Szilveszter előtti veterán-topicos találkozóra mozdult ki az autó, azóta vártuk a tavaszt.

első akcióként pár héttel ezelőtt mentem egy kört a városban, és az a fura dolog történt, hogy - habár ez a hőgomba hamarább kapcsolja a gyárinál a ventilátort - elkezdett melegedni a motor, olyan 100 fok tájékára. pedig víz van a túlfolyótartályban maximumig, a sapka a termosztátházon pedig tartja a nyomást. ám a sapkát letekerve úgy tűnt, mégis kevés a víz! töltöttünk utána (nyelt egy jó litert), és közben kiderült, hogy a termosztátház felső részébe menesztett csonk, ahová a túlfolyótartály csatlakozik, elvízkövesedett - ezért volt állandóan MAX-on a vízszint! node most, kipucoltuk, és akármilyen dugóba is kerültünk az autóval, bőszen tartotta a 85 fok alatti értéket!

márpedig volt dugó, mert nyitányként egy divatfotózásra kérték fel Lucreziát (majd szólok, ha megjelent a cikk), ahová menet át kellett szelni Budát déltől északig.

aztán lett egy olajcserénk (a 11 l motorolaj mellett kiszipkáztam a SPICA mechanikájából is a régi olajat, és beledöntöttem újra 1/4 litert), megnéztem, jó-e a keverékképzés beállítása fordulaton (egy picit állítottam rajta), és hangyányit lejjebb vettem az alapjáratból.

nekifutottam a "miért vágja le az ablaktörlő II. fokozata a biztosítékot"-problémának, és sajnos azt diagnosztizáltam, hogy bizony a műszerfali kapcsolóban van zárlat. ebből ebay lesz, mert a balabbik ablakemelő kapcsolója is "tudományt" igényel: nem mindegy, hogyan nyomjuk, ha azt akarjuk, működjön is. a középkonzolt meg kétszer nem szedem szét, csak ha lesz biztosan jó új gomb. (a régieket meg talán meg lehet javítani, bár szegeccsel vannak összerakva).

no és a lényeg: tegnap 2 autós rendezvény is volt egyszerre, reggel Autók és Kávé a Kultmobiltól,

délután pedig Parkoló Parádé a Totalcartól

csodás idő, és mindkét helyen jó közönség, illusztris társaság fogadott :-) 

jövő utáni héten pedig egy olasz autócsoda bemutatójára vagyunk hivatalosak - de majd mindent a maga idejében ;-)

lássuk csak, mi is történt a legutóbbi bejegyzés óta ...

Lucrezia továbbra sem rakoncátlankodik, és szeret fotómodell lenni, amire bizonyíték az alábbi, október végén fotózott cikk:

http://www.petrolicious.com/experience-a-drive-in-hungary-with-four-classic-alfa-romeos

gyönyörű képekkel, Máté barátunk tollából és memóriakártyájáról.

Itt pedig egy kép tőlem, ugyaninnen:

Voltunk Monzában, az Autodelta 50 éves évfordulójára rendezett 2 napos őrületen (amiről órákig tudnék írni, meg többezer fényképet ferakni, de ez egy másik történet), ahová ugyan nem Lucrezia vitt minket, viszont számos ikertestvérével találkoztunk, csak feketéből volt vagy 3-4 darab, és akkor a narancs, zöld, arany, stb-ről még nem is beszéltem :-)

ez az utolsó példány különösen tetszett, a leginkább gyári állapotú volt, csodaszép beltér, minden kis apróság hiánytalanul (persze a motorteret nem láttam...)

no és volt egy verseny motorcsónak, 3 literre felfúrt Monti-motorral ...

az augusztus végi Oldtimer Sokadalmat a Hungaroringre szervezték, és itt lehetőség volt arra is, hogy 1 órára kötetlen körözésbe fogjunk veterán autónkkal.

mondanom sem kell, hogy a versenyautónak termett Montrealt (egy hergelt Fiat 127, és egy első meg egy második szériás Alfetta társaságában) muszáj volt felvinni a Ringre :-) 

hát kérem ... nem lettünk okosabbak - azt eddig is tudtam, hogy a futóműre rá kéne gyúrni, illetve, hogy az a V8 nehéz ott az orrban :-)

viszont ... boldogok, azok lettünk nagyonis. csodálatos érzés kipróbálni a kocsit "élesben", és félelem nélkül, szelíden tolva neki (mert a felvezető autó azért bent maradt, de az sem volt egy lassú jármű) végighajtani 60 percet. nem fogyott el a fék, nem forrt fel a víz, nem szállt el a kuplung, nem folyt el az olaj - egyszóval zokszó nélkül tűrte a kiképzést!

bizonyítékként álljon itt kettő Maszlik Zoltán képei közül:

a ragyogó időben levezényelt pályanap után "hidegzuhany" volt az első Autók és Kávé (az amerikai Cars & Coffee mintájára), mert ott végig zuhogott az eső. valamit nagyon meg kell nézni a jobb A-oszlop alján, mert ott még mindig jön be az áldás ... a csomagtartó jobb oldalán lévő elvezető csövön most fedeztem fel egy apró lukat, de ezt hamar sikerült is orvosolni, éppen csak 4 centivel vissza kellett vágni.

április óta nem írtam - ez azért nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is történt semmi :-)

műszaki téren: Lucrezia kapott két új első féktárcsát (a felújítás kezdetén éppen nem lehetett újat kapni, elfogyott, és egy pár használtat kapott, amit felszabályoztunk. rázott a fék, most reméltem, az új tárcsáktól megszűnik. hát ... végülis igen, de nem. szóval nem ott ráz, és nem úgy. de fékezni fékez, cefetül :-) ). megkapta a régóta hiányzó fékerőelosztót (illetve korlátozó, ami a hátsó tengelyt kevésbé engedi blokkolni).

rendezvényileg:

volt Oldtimer Premier

(ez már a nyugalom állapota, megérkezés után 20 percig nem engedett a tömeg mozdulni az autó mellől :-) )

Balaton Classic rallye

(ugye, milyen jó áll neki a kosz?)

Oldtimer Sokadalom

(fotó: Máté / Jalopnik)

AlfaCity

(a végén még interjút is kellett adnom a komáromi tévének)

Velodrom Millenáris

(szénné égtem a korhű műszálas ingben, de megérte!)

fotózások Mátéval

(ott maradt a repceföld mellett a rendszám... StipiStop!)

és Andrissal

(ismeritek a Matchbox Memories-t?)

meg persze autózás "csak úgy", kertipartira menés urasan :-)

jaigen, és 2 nappal ezelőtt betöltötte 42. évét! ennek alkalmából holnap vele megyek be dolgozni. (meg azért is, mert a szaladgálós autó szervizben lesz :-P )

új évad, új események :-)

a Monti részt vett élete első 1/100-as veterán versenyén, az Évnyitó Edzésen:

sok jeles és szép old- és youngtimer között próbáltunk szerencsét, s közben újabb "érdekességre" derült fény: hosszabb ideig nyomva tartva a kuplungot, egyszercsak összezár. rövid analízis után (a folyadék nem fogy, a munkahenger felújítva, a flexicső új) arra jutottunk, a 40+ éves Bonaldi felső henger lesz a ludas. szétszedés után konstatáltuk, hogy a két karmantyú erősen meg van kopva, de maga a henger belső felület szép, nem barázdás. kutatás: hol lehet felújító szettet kapni Montrealhoz? kb. sehol. mindenütt az összes többi 105-ös szériába való, 19 mm-es gyűrűket ajánlgatják, holott ide 22 mm-esek kellenek. (az egyik német dealer egyenesen "Blödsinn"-nek titulálta a kérdésemet...) végül egyszerűen összesakkoztuk 2-3 más autóhoz való, 22 mm-es készletből egy komplett felújító szettet:

ami azóta is kiválóan bírja a gyűrődést: jó helyen emel ki, nem ereszt vissza.

az egyik legnagyobb idei beruházás a kerékcsere volt. az újonnan beszerzett felnikről már megemlékeztem, azóta Tomi megcsiszolta és gyönyörűen lefestette őket, Andris pedig szerzett vadonatúj Pirelliket kedvező áron.

így a következő váltás történt: 195/70 R14, ET25 >> 205/60 R15, ET10. a gumi teljesen váltóméret, az autónak a minimális szélesítés jól áll:

az utazási komfort, a vezetési élmény, és egyáltalán, az egész autó hihetetlenül megváltozott!

nemcsak jobban tapadnak az új gumik, de olyan hibák szűntek meg, amelyekről eddig azt hittem, az "ósdi" futómű-konstrukcióból erednek. rögtön egy 200 km-es szolnoki próbaúttal nyitottam, ahol meglátogattam István készülő Montrealját:

nagyon alapos munka készül, és ha meglesz az autó, szerintem szebb lesz az enyémnél! :-) jó volt beszélgetni a hasonlóan fertőzött kollégákkal, és látni a kis csapatot, amelyik létrehozza a csodát, ementáliból az utak királynőjét.

a 2012-es év utolsó előtti 2 napján (29+30) olyan szép száraz idő volt, hogy Lucrezia megmozgatta a lábait, egy veteránautós fórumos találkozó illetve egy kis városi ökörködés céljából.

azon kívül hogy kellemesen meglepődtem a hátsóablak fűtés működőkészségén (lepárátlanította az üveget, és nincs  szakadt fűtőszál), megint tapasztaltam az öreg gumik hatását - nyilván, hideg is volt, ezek meg nyári gumik, de az autó még 3-asban is csóválja a farát gázadásra :-)

az új év első autós tevékenységeként tehát nekiálltam felniket keresni.

kritériumok:

• 15"
• tömlő nélküli gumi felmenjen
• 4x108 osztókör
• legalább 25-ös ET
• a Montira elfogadható minta
• 70,1-es agyátmérő

némi kaland árán az utolsó kritérium kivételével megfelelő atiwe-felniket sikerült lőni Gönyűn:

lesz velük még dolog, fel kell bővíttetni az agyátmérőt 64-ről, illetve homokszór-szinter, meg kellenek normális kupakok is, de alapvetően jó lesz ez. 10-es az ET :-)

a 15"-ös felnire a 205/60 a váltóméret, ilyet kell majd lőni, de ez egyszerű lesz, mert ilyenből sok van, ellentétben a gyári 195/70R14-el.

közben eljött a január vége, és ennek alkalmából Lucrezia címlapra került:

köszönet Csikós Zsoltinak a 4/b-ből :-)

jó ideje nem írtam semmit, és ennek az az oka, hogy nem is nagyon történt említésre méltó dolog Lucreziával.

az esős idő beálltával lepihent fedél alá, előtte azonban még kapott egy új előlapot a szellőzés-kezelő panelra:

erre azért volt szükség, mert az utólagos klímabeépítés során mindent lecseréltek egykoron, csak ezt nem :-) ezért eddig fel volt cserélve a légterelő és a hőmérséklet-állító kallantyú. most már jól vannak, fent a meleg<>hideg, lent pedig a külső<>belső. be kell valljam, még ez a panel sem 100%, csak 99, mert igazából a klímás Montiba való panelen az EST és INT feliratok nem fekszenek, hanem állnak, de ... ilyet végképp nem lehet szerezni, viszont a Spider vagy Giulia GTV középkonzoljára való (ott állóban felszerelt) panel viszonylag egyszerűen fellelhető.

az Olasz Intézet nyílt napján kiállítási tárgyat játszott egy esős utcai csendéletben (aminek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy a szélvédő jobb széle / felső éle beázik, úgyhogy egy kis pasztázást kellett alkalmaznom az elálló tömítés mellett):

az év (talán) utolsó eseményeként pedig szaporította a látogatók számát a Kultmobil igazán autentikus környezetű bérgarázsában:

télre nagyon sok teendő lett a műhelyben, nem tudom, beváltjuk-e a korábbi fenyegetést, hogy - amolyan ellenőrző jelleggel - kiemeljük a motort és eltömítgetjük a kartert. pedig kellene ... 

no jó, ez így nem igaz, de általában heti 2-3 napon használatos a kocsi, mióta rendszámmal bír :-)

lássuk csak, volt a hegyi felfutó (nagyon jó buli, kell menni jövőre is!),

következő 7végén a baráti kör egyik részének volt tárlatvezetés (persze 2 saroknyi út után lemeszeltek a rendőrök ... "hehehe, csak azért állítottuk meg mert úgy láttuk, lejárt a műszaki vizsga" ... "és mikori évjárat? és hány lóerő?"), aztán két autóbolond kolléga kapott tesztvezetést, aztán volt Millenáris Velodrom, aztán fotózás egy újságnak (egyelőre nem mondom meg, melyiknek), aztán bevittem a munkahelyre is, és volt vidéken autózgatós fotózás másik újságnak, aztán a rokonság is tesztvezetett, volt végre spontán "este van, szép idő, menjünk autózni"-késztetéssel csoportosan (másik 3 vén Alfával) elkövetett közúti huligánkodás, további tárlatvezetés a munkahelyen a kollégák másik felének, s így tovább ... nagyon jó ez így. ezt volt az (egyik) cél, és isteni dolog, hogy amikor csak kedv van rá, beülhetek, és lehet haladni.

közben pedig pozitív élmények jönnek: bekiabál egy biciglis pacák az ablakon: "Montreal! I have one of these in red! Enjoy!" és mielőtt feleszmélnénk, továbbteker. az egyik fotózáson kiszalad az irodaépületből egy ember, és lelkendezve járja körül a kocsit, mert többedmagával ő is vett egyet még a nyolcvanas években, és az az autó azóta is épül. kicsi a világ, és mindig megmosolyogtat ez a kocsi, másokat is :-)

a rendes használattól persze csiszolódunk egymáshoz, és mindig akad gyomlálni való: meglazult ricni a kormánymű végén, szétcsúszott szilent a stabrúd kutyacsontjában, letörött dudatartó konzol, lötyögős biztosító a táblában, de az autó nem hagyott ott sehol. maximum nem szól a városi kürt, mert nem kapott testet :-)

megjöttek a szilentek meg az alátétek.

a szilentek már az erősített verziót képviselik, kicsi kihagyással a gumiöntetben, és magasabbak is, ezekhez már nem kellenek (nem is férnek be sehogy) az alátétek. viszont a "régi" szilentek nem mentek szét annyira, úgyhogy Andris a héten beműtötte beléjek az alátéteket és összerakta a támrudakat.

jó szoros lett, kevésbé kotyog az autó az egyenetlen udvaron, és jobb a kormányzás is!

kaptam ma még egy féklégtelenítést, használt ez is, harapósabb lett a pedál.

holnap hajnalban tehát indulás ide: http://www.hegyifelfuto.hu

http://www.blikk.hu/blikk_auto/mi-a-jo-egy-giuliettaban-2104271

ha valaki szeretne típustörténeti okoskodást olvasni :-)

köszönöm Karinak önzetlen segítségét a processzusban ...

apró árnyék, hogy még nincs kötelezőm, de hétfőn arra is pontot teszek.

csak gyorsan: egy vidám délelőtt keretében ma sikeresen műszaki vizsgát tett az autó :-)

a futómű vizsgáló rántópadon furcsa jelenségre lettünk figyelmesek: az első felső lengőkart a támrúdhoz csatlakoztató szilent nagyon lötyög. először arra gyanakodtunk, hogy a csavarhoz képest túlméretes a szilent belső perselye. a műhelyben este szétszedtük, és konstatáltuk, hogy nem, ellenben a (Frapp lengőkarral együtt újonnan vett) szilent gumija teljesen szétment. fejvakarás, azért ennyire hamar nem kéne megadja magát. a választ az alkatrészkatalógus különböző verzióinak tanulmányozása adta meg ...

kezdetben a szilent kétoldalt ívesen kikönnyített verzióban létezett, ahogy az 1971-es első katalógusban van:

(elnézést, a képet az OKP honlapjáról loptam, mert a papír alapú 1971-es katalógus a műhelyben van)

jól látszik, hogy a kikönnyített szilentre alul+felül jön egy kis nyelves alátét (műanyagból), ami merevíti azt, és nem engedi, hogy nagy játéka legyen. az én autómban ilyen alététek nem voltak ... mutatom a katalógus 1973-ban frissített verzióját:

nyoma sincs az alátéteknek, viszont a szilent majdnem teljesen tömör!

a dolog úgy áll, hogy az általam rendelt lengőkar a régi típusú szilentet tartalmazza ... a kutya se gondolta, hogy kellene oda alátét, mert a rendelés összeállításakor én az (elektromosan elérhető) 1973-as katalógusból dolgoztam ... és nyilván nem néztem össze utólag a leszállított lengőkart az ábrával.

úgyhogy most rendeltem 2 új szilentet a szétnyíródottak helyett meg 4 alátétet...

tegnap megszereltem ugyebár a lámpákat, hogy a forgalmi kívánalmaknak megfeleljen a jármű ...

ma reggel kinyitottam a postaládát, és kihullott belőle az ún. 4. számú melléklet (a minősítő vizsgálat eredményét igazoló irat) illetve a kis veterán könyvecske:

ezek valószínűleg tegnap érkeztek, az új lámpákkal egyidőben, csak ugye nem voltam otthon, este meg a tele bevásárlókosárral hazajövet már nem nyitogattam a postaládát :-)

megjöttek az új tompított fényszórók. én nem tudom, hogy csinálják egyes beszállítók, de ez bizony eredeti Carello, és teljesen használatlan. sérülésmentes. vadiúj. ép foncsor. sehol egy rozsdafolt.

egyszóval gyönyörű.

megkapta az eredeti H1-eket és két db 4 W-os helyzetjelzőt, illetve kellett egy "elágazást" fabrikálni vezetékből, hogy kapjon földet testet a helyzetjelző is. az eredmény csodás :-)

helyzetjelő (+irányjelző)

tompított (+helyzetjelző ((+irányjelző))

távolsági (+helyzetjelző ((+irányjelző))

míg érkezik az új fényszóró lámpatest, amiben van helyzetjelző is, gondoltam előkészítem a terepet, hogy már csak be kelljen szerelni a helyére.

az index+helyzetjelző lámpatestbe befaragtam (szó szerint, mert az eltérő bajonettek miatt reszelni kellett az izzó fején kicsit) egy egyszálú, narancsburájú izzót. így kívülről megmaradt a fehér lencse, viszont lesz borostyán indexem.

kiszereltem a fényszóró lámpatesteket (ezek a szélsőbbik lámpák), a balt már cserélhették, mert picit más kialakítású, és a foncsor sincs rajta úgy kikészülve, mint a jobbon. a lámpatestek után a kábelek behúzása miatt a lámpatestek házát is ki kellett szerelni:

a balabbik mögött szépen látszik, hogy a szempillákat működtető pneumatikus munkahengerre fölösen nyaltam fel vasárnap a Bonaldi matricát, mert még rajta van az eredeti :-) igaz, lefelé néz, úgyhogy fentről nem látszott:

(a lyuk bal szélén a klímahűtő szilái láthatóak)

a lámpatest házakban lévő gumi átvezetőn eleve két vezetéknek van lyuk - nem okozott gondot behúzni egy plusz szálat. a helyzetjelző vezetékét elnyisszantottam, és ehhez forrasztottam a fényszóróba húzott új kábelt. viszonylag kis ráfordítással vissza is alakítható a dolog, bár erre nem hiszem, hogy szükség lesz.

ma reggel elautóztunk (én a magam részéről nagyon idegesen) a muzeális minősítő bizottság színe elé. eddig már annyi rémtörténetet hallottam, hogy féltem, hiába jártunk el a legnagyobb gondossággal, szívünket félig az autóba építve, mégis valami olyan probléma kerül felszínre, amire nem is gondoltunk.

ehhez képest barátságos fogadtatással és jó hangulatú szakemberekkel találkoztunk, akikkel a minősítés szakmai része után kedélyesen beszélgetni lehetett. egyelőre csak annyit tudok, megkaptuk a minősítést, amit a kis rézplakett bizonyít:

a pontos értékeket (mire hány %) csak kb. 2 hét múlva látom meg, amikor postán megérkezik az ún. 4. számú melléklet (magyarán szólva a pontozólap). ezzel kell majd forgalmi vizsgára menni, s azután az okmányirodába, forgalomba helyezéshez.

számomra az világlik ki ebből, hogy szeptember elején még nem lesz rendszámom, az idei Montreal találkozó Toszkánában tehát ugrik :-(

ja, még valami ... forgalomba helyezni még veterán minősített járművet sem lehet fehér irányjelzővel. az autó így 100 %-osan eredeti, aminek a bizottság nagyon örült, de szóltak, hogy nem fog átmenni majd a forgalmin. hurá.

jelenlegi helyzet: külön tompított, külön fényszóró, fehér lencsés lámpatestben duplaszálas izzóval az index+helyzetjelző.

opció1: sárga lencsét tenni az alsó lámpatestre > nemgyó, mert az index ugyan sárga lesz, de a helyzetjelző nem lehet borostyán, csak fehér vagy kadmium.

opció2: egyszálas sárgabúrás izzót tenni az alsó lámpatestbe > majdnem jó, csak ezzel megszűnne a helyzetjelző. ezért most kell rendelnem két olyan tompított fényszóró lámpatestet, amelyekbe be van építve a helyzetjelző izzó. még jó, hogy lehet ilyet is kapni...

Ui: még jó, hogy beszereltem tegnap a biztonsági öveket. ugyanis hiába nem volt az annak idején kötelező, a forgalmi vizsgához mégis kell.

amit ma elkövettem.

a veterán minősítő vizsga előtti utolsó lépésként még a gyújtás szerelését akartam rendbe tenni. "mint az közismert" az autón valaki előzőleg átépíttette a gyújtást: az elosztót röpsúlyosról és megszakítósról optoérzékelősre, az eredeti Bosch modulokat és tekercseket pedig modernebbre. félvezetős volt a gyújtás eredetileg is, tehát annyira nem nagy változtatás, de engem zavar, 2 okból is: az egyik a betegesen eredetiségre törekvés, a másik pedig ahogy megcsinálták.

az eredetiségre törekvés jegyében sikerült már korábban beszerezni modulokat és trafókat, az elosztó belseje sajnos még optós. hogy mégis haladjunk a korhűség felé, legalább a modulokat szerettem volna visszatenni a helyükre. ehhez át kellett szerelni az eddigi drótdzsungelt, ugyanis a kapcsolt +12V-ot az előző szerelők valamiért lusták voltak átbuktatni a tűzfalon, inkább beleszigszalagozták a régi modulok csatlakozóiba, és lazán átvetették a motorháztető keresztben húzódó támasztóján.

nem voltam rest kibontani 2 átvezetést is, átkötöttem a kábeleket, elrendezgettem őket, a Bosch CDI modulok pedig helyükre kerültek, egyelőre táp nélkül, de felhelyezett csatlakozókkal:

bekerültek a biztonsági övek is. ebben az autóban csak medenceövnek vannak kiépítve a rögzítő csavarok, úgyhogy ilyet kapott:

felkerültek továbbá a gyári matricák utángyártott verziói a szempillamozgató pneumatika-hengerekre (Bonaldi), a fékszervóra (Bonaldi), egy nagy piros homologizációs matrica a jobb kerékjáratra, egy nagy sárga a gépháztető belső oldalára (a használandó kenőanyagok táblázata), a Nero színkódmatrica pedig a csomagtér harmónika fedelének szélére (ezen alkalomból a fedél reteszét is meg kellett igazítani, a rögzítőnyelv elfordult), végül pedig az eredeti Autovox rádió matricája (ami nem öntapadós, csak üvegre simogatós) a hátsó ablakra:

hát így ... a jobb hátsó sarkon okozott rombolást illetve vezetőoldali ajtón lévő rozsdapuklit Tomi (fényező a telepen) gyönyörűen megcsinálta, köszönet érte.

holnap még tisztálkodni kell, és ezzel hétfőre minden előállt!

... vagy inkább legyen az, hogy "Velem mindig történik valami" (ha valaki zsenge gyerekkorából emlékszik még Janikovszky Éva egyik legjobb könyvére :-)   )

az történt, hogy Siófokon tartotta idén Mediterrán Party nevű rendezvényét a magyar Alfa Romeo Klub. napfény, fagyi, süti, kávé, üdítő, autók ... menjünk.

péntek délután: az autó vonakodik ... néhány henger megy, néhány meg nem. aztán kiköpi az állás hosszú hetei miatti párát magából, és életre kap! kis próbaút: atyaisten, ez milyen jó még mindig :-)

szombat délelőtt: az odaút a 7-esen viszonylag eseménytelenül telt, jött szembe néhány veterán, álltunk dugóban, kicsit kimentünk kergetőzni az M7-re is Fehérvárnál, aztán Siófokon még többet álltunk a dugóban, majd sikeresen megtaláltuk az otthont adó autókereskedést. ahol leparkolás közben egy Y-forduló hátramenetében a Montreal jobb hátsó sarkával megparkoltam egy másik Alfa bal első sarkát :-((( épphogy csak összeértünk, nekem leugrott a festék két vékony csíkban, neki pedig az indexlámpa búrája bánta ... hiába, hozzászoktam a tolatóradarhoz a "polgári" járműben, meg borzalmasan meleg is volt, figyelmetlen voltam. (a telepen lévő fényező kollégáknak így lesz egy kis munkája, az egyik ajtón amúgyis van egy púposodás, azt szerettem volna mindenképp megcsináltatni).

a kezdeti traumák után megnézegettük a "felhozatalt"

illetve fogyasztottunk a fent nevezett termékekből, és persze sok régi és új ismerőssel beszélgettünk. még ki is rángattak a placc közepére, hogy hevenyészett típusismertetőt tartsak...

az érdekességek a visszaúton kezdődtek ... már a kereskedésből a főútra kifordulásnál is éreztem, hogy fent (6000 tájékán) nem húz olyan egyenletesen az autó, ahogy kellene. gondoltam, még hideg. aztán jóval később, az autópályás szakaszon mintha ugyanez lenne ... aztán Baracska tájékán az emelkedőt gyönyörűen vette mégis. a dombtetőn kedves egyenruhások integettek nekünk ... de szerencsére nem a sebességünk érdekelte őket, csak egy rutin közúti ellenőrzés volt, az egyik hölgytől még dícséretet is kaptak az autók. ülünk vissza, gyújtás fel: és nem alszik ki a benzinnyomás jelzőlámpája. pifff. namégegyszer. hát, épphogy pislákol, ez már jobb. harmadjára beröffen. nézek előre, az Alfettában az önindító adta meg magát, de előttünk a lejtő, pici gurulás, és bepöccen az is. a műhely előtt pár száz méterrel egy kigyorsításnál érzem, a motor egyáltalán nem megy feljebb 6000-nél. mintha leszabályozna. ajjaj, fele se tréfa.

megérkezünk, leállítom, majd csak gyújtást ráadva az AC-k szokott surrogása mellett morgást meg nyöszörgést hallok. forrók is szegény szivattyúk. pedig a hűtésükhöz szükséges (rajtuk átfolyó) benzin kell még legyen bőven, a Riserva (tartalék) lámpa nem világít. csak rutinból kinyitom a tanksapkát: hatalmasat böffen kifelé a benzingőz! aha. túlnyomás van a tankban. az nem jó dolog, mert a Monti benzinköre visszafolyós: a pumpák előre hajtják a SPICA-hoz a benzint, a felesleg pedig egy kalibrált nyíláson visszacsorog a tankba. már ha a benti nyomás hagyja ... OK, ezt most nem kínozzuk tovább, hagyjuk lehülni, majd másnap megnézem.

vasárnap délután: "hideg" műhely, AC-k gyönyörűen surrognak ... autó indul, megyek egy kiskört, tankolni is kell, az általános nézet szerint nem jó kevés benzinnel használni a Montit, pont a benzin hűtőközeg-szerepe miatt (az AC-ken kívül részben a SPICA-t is hűti). Budafokon a kútnál ismét kibüffen a tankból a túlnyomás. itt valamit csinálni kell, tényleg nem jó valami! (mellesleg: autópályán rohangászással, 4 elég komoly dugóval lett 16,5 liter az átlagfogyasztás. szerintem ez jó! a fáma szerint kíméletesen 14, tiporva 20.)

hétfő este: tanakodás az autó fölött. közben kinéztem a tankszellőztetés módszerét a szakirodalomból

jobb szélen van a tank betöltőcsonkja. abból egy kis cső viszi fel a benzingőzt a bal felső sarokban terpeszkedő "lepárló dobozba", az ott lecsapódott üzemanyag a másik csövön visszacsorog a csonkba. a doboz harmadik (vékonyabb) csöve pedig szabadon nyílik a külvilágba, a betöltő nyílás mellett kivezetve a kasztniból. kibontjuk a csomagtartó jobb szélén a takaró lemezt, és nézzük a zöld csövekkel összerakott szerkezetet. szemre semmi különös nem látszik, pedig valami el van tömődve... Alex visszafelé kihúzza a kis vékony cső kasztnin kívülre szellőző végét, és ... így néz ki:

a balabbik vége az, ahol elcsíptem a fogóval. a jobbik vége ... azt kérem benőtték az elődök alvázvédővel!!! (viszonyitásul: a külső átmérő olyan centi tájékán van). így nem csoda, ha nem szellőzik a tank ... kint állt (vagy éppen ment) a fekete kocsi a napsütésben reggel 9 től ... a táguló benzingőz meg nem tudott hová menni.

mi kerül még elő?

addig is, amíg Lucreziáról új hírek lesznek, egy kis olvasnivaló az alábbi linken:

http://www.blikk.hu/blikk_auto/igy-eled-ujja-egy-giulietta-sprint-2098473

/köszönet Vikinek, hogy mindez létrejöhetett/

sok boldog névnapot, így 1 nappal utólagosan :-)

ezen alkalomból adózzunk a számmisztikának:

- Lukrécia napja július 9.

- Lucrezia (általam való) vásárlásának napja július 9.

- Lucrezia gyártásának napja július 19.

- Lucrezia (első) értékesítésének napja július 29.

(- az én szülinapom szeptember 29.)

(- az én névnapom június 29.)

kaptam tippeket, mire kell figyelni majd a múzeális minősítő vizsgán, nemsokára kicsit szabin leszek és kicsinosítom az autót különösen ezen részleteket figyelembe véve.

a SPICA bonyolultságából fakadóan még mindig nem sikerült teljesen kimeríteni az állítási lehetőségeket :-)

a motorfék üzem szolenoidjának alaphelyzetével lehet az alapjárattól eltérő fordulatszámon a benzin/levegő keverék arányát állítani. ezt nálam valaki már eltekerte, és a SPICA tisztítása után alaphelyzetbe állítottam, így indult el a motor.

a stabil alapjárat elérése után úgy gondoltam, itt az ideje ennek is. a légszűrőházat fel kell szerelni (hogy az üzem közbeni fojtáson keresztül szívjon a motor), és mindenféle fogókkal / szerszámokkal kell benyúlkálni a körmös anya meglazításához / meghúzásához. lehetne persze csőből csinálni egy körmös kulcsot, de ritkán van rá szükség, és óvatos kopogtatással egy dornival is megoldható a dolog.

kb. a kép közepétől picit balra van a szolenoid, éppen a széle lóg ki a szűrő alól, és közben ugye a befecskendező csövek is ott húzódnak fölötte...

bemelegedett motornál a kézigáz segítségével 2500-ra kell felhúzni a fordulatot, majd a szolenoid test ki/be tekergetésével állítható a keverék aránya. (befelé tekerve szegényedik - motorfék üzemben a szolenoid kiugró rúdja teljesen elveszi az üzemanyagot).

megpróbáltam először kifelé tekerni - az eső fordulatszámból arra következtettem, hogy már így is túl dús a keverék. nosza, akkor menjünk befelé - és igen, kezdett emelkedni, kb. másfél fordulattal az alaphelyzethez képest elértem a maximumot (közben időnként visszavettem a kézigázon, ne üvöltsön szegény annyira).

megint kölcsönözni kellene egy P-rendszámot próbához - bejelentkeztem ugyanis múzeális minősítésre, de csak augusztus 13. volt a legközelebbi lehetséges dátum :-(

szóval ... az van, hogy ... lúzer vagyok.

ma este nekiduráltam magam, mondom leszedem már én azt a légszűrőházat, és beállítom az alapjáratot, ami - mint az előző posztból kiderült - átesett a ló túloldalára, és pörgött 1500-on a kincstári 950 helyett.

ahogy rutinos mozdulatokkal szedem szét a miskulanciát (egyúttal tisztességesen beragasztottam a helyébe a légszűrőház fedelének gumitömítését), megakad a szemem az alapjárati légszabályzó csavaron. illetve a hiányán!

középen az alapjárati levegő elosztó blokkja látható, a légszűrőházra szerelve. a jobb oldalán van egy kis lyuk, azon keresztül szívja a szűrt levegőt, és a kis gumicsöveken osztja szét a 8 torokba. a bal szélén látszik egy kontraanyával lefogott csavar, aminek a szára belül fel van réselve, a vége pedig kúpos. a csavar be- és kitekerésével lehet szabályozni az alapjárati levegő mennyiségéet, ezáltal az alapjárati fordulatszámot.

szóval: csavar nincs a helyén. innentől érthető a magas alapjárat: nem volt folytás. nézelődünk ... a tűzfalon fut egy vastagabb kábelköteg, a csavar ott pihen a tetején! visszapörgetve az eseményeket, ez még pénteken este eshetett ki a helyéből (valószínűleg túltekertem a próbálkozásoknál). elutazott a kábeleken Komáromig és vissza ... meg vasárnap délután egy kicsit még a városban ... és megvan!

vissza a helyére, motor melegít, csavar beteker, alapjárat olyan 980 tájékán :-) kész, így hagyjuk! P-rendszámom megint nincs, úgyhogy csak az udvaron randalíroztam egy kicsit, az autó sose volt ilyen jó! nem rángat be motorfék üzemben már 1700-nál, lehet vele óvatosan kis gázzal manőverezni és nem ejti el az alapjáratot megálláskor.

vannak még csodák.